Napjaink felgyorsult világában, a fogyasztói társadalom követelményei között a krónikus stressz káros hatása egyre kifejezettebb. A „stressz” fogalma mindennapi életünk részévé vált, jelen van a munkában, a családban, a kapcsolatokban. Küzdünk vele, amikor fokozott elvárásoknak vagy egymásnak ellentmondó igényeknek kell megfeleljünk. Hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint valami „külső rosszat”, amely alig befolyásolható, változtatható.
A „stressz” eredetileg azt a testi reakciót jelenti, amelyet a szervezet a hirtelen jövő veszélyekkel, kihívásokkal való megküzdés céljából aktivál. Ilyenkor az éberség és a figyelem fokozódik, a szívritmus és a légzés felgyorsul, a szervezet készenléti állapotba kerül, amelyet a természetes körülmények között leggyakrabban támadás vagy menekülés követ. A létrejövő készenléti reakció mindig hasonló, a kiváltó októl függetlenül. Nagyon hasznos mechanizmus ez, hiszen azt biztosítja, hogy kellően gyorsan alkalmazkodjunk a környezet változásaihoz, így ez a folyamat mind a testi, mind a lelki fejlődés alapja. A fogalom megalkotója, a magyar származású Selye János így ír erről: „Mindegy, hogy kellemes vagy kellemetlen helyzettel állunk szemben, szükségünk van a stressz hatására, hisz e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.”
Hogyan alakulhatott hát ki napjaink egyik legnagyobb népegészségügyi problémája ebből a hasznos reakcióból? Ahelyett, hogy ritkán (és akkor intenzíven) kellene kihasználjuk szervezetünk e csodás adottságát, a XXI. század élet telis-tele van újszerű helyzetekkel. Minden olyan helyzet, ahol az ember és környezete közti kölcsönhatás változik, új magatartási választ igényel, s mozgásba lendíti a készenléti reakciót. Olyan ez, mintha a folyamatosan változó ingerek világában állandó készenlétben élnénk. A szervezet egy ideig jól reagál a kihívásokra, alkalmazkodik a változó igényekhez, majd kimerül, s kialakulnak a testi károsodások.
Tudományos vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolják, hogy a krónikus stressz fontos szerepet játszik a krónikus betegségek kialakulásában, a megnövekedett krónikus stressz igazoltan összefüggést mutat a szív- és érrendszeri betegségekkel, különböző mentális megbetegedésekkel és a depresszióval. Hazánkban a középkorú népesség idő előtti megbetegedési és halálozási aránya sajnálatosan rendkívül magas. Ebben jelentős szerepet játszik a krónikus stresszel való megbirkózás elégtelensége és az egészségkárosító magatartásformák, amelyek fokozzák mind a lelki zavarok, mind a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát.
A vizsgálatok ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a stressz egészségkárosító hatása nem csak a konkrét stresszhelyzetektől, az objektíven megfigyelhető stresszhatás mértékétől, hanem attól is függ, hogy hogyan éljük meg és hogyan tudjuk kezelni a felmerülő stresszhelyzeteket. Ha a minket érő helyzeteken gyakran nem is tudunk változtatni, abban jelentős a mozgásterünk, mihez is kezdünk velük, hogy hogyan tudunk megküzdeni a nehézségekkel. Olyan egyszerű technikák, mint gondolkodási sémáink megváltoztatása, a testi feszültség csökkentése (pl. relaxációval) segítenek abban, hogy az ellenálló képességünk fokozódjon és minél kevesebb időt töltsünk a kimerítő készenlétben. Más készségek abban lehetnek segítségünkre, hogy hatékonyabban oldjuk meg mindennapi problémáinkat, egészséges és építő tevékenységeket válasszunk a regenerálódásra, s harmonikusabbá fejlesszük társas kapcsolatainkat.
A beavatkozási lehetőségek tárháza mind egyéni, mind közösségi, mind társadalmi szinten szerencsére elég széleskörű. Olyan magatartásorvoslási alapokon, hazai és külföldi kutatási eredményeken nyugvó megelőző programok állnak rendelkezésre, amelyek jelentős támogatást képesek nyújtani a testi és lelki egészség megőrzésére, a krónikus stressz kockázatainak csökkentésére.